Gyermekkoromban szüleim számos sportágat megismertettek velem. Már kisiskolásan atlétikai és kosárlabda versenyeken szerepeltem, rengeteget kerékpároztam, fociztam a BVSC-ben és bírkóztam a Honvédban. 1983-ban egy családi barátunk révén ismerkedtem meg az akkor még sok misztikum övezte karatéval, annak is a shotokan nevű stílusával.

Vékonyka alkatom és "madárlelkű" habitusom ellenére már rögvest az elején éreztem, hogy ez nekem való, s egy az utcán még gyermekként ért inzultus is erősítette bennem, hogy erre nekem szükségem van. Faltam az akkor még igen ritka harcművészeti könyveket, s a Bruce Lee filmek hatása :-) is jelentősen erősítette lelkesedésemet. Barátaimmal gyakran kibringáztunk a Margitszigetre, majd órákig gyakoroltunk Bruce Lee után "szabadon" Barkácsoltunk saját nunchakut, mellyel viccesen, motoros bukósisakban gyakoroltunk.

Két esztendő múltán dr. Varga Miklós sensei személyében találtam meg mesteremet, azt a mestert kinek tanításait mind végig követtem. Ekkor már a karate shito-ryu ágát gyakoroltam lekesen hetente 5-8 edzésen. Nagyon korán, már 16 évesen mesterem segítője lettem gyermekcsoportjának oktatásában, melynek vezetését a későbbiekben Turák Péter barátommal kettőnk irányítására bízott. Néhány év közös munka után senseijünk támogatása mellett 1989-ben saját klubot alapíthattunk. Szorgalmunknak köszönhetően mesterünk rendszeresen elindított minket a legismertebb versenyeken, ahol nem volt ritka, hogy minden súlycsoportban egy-egy klubtársunkkal állhattunk a dobogón.

A Magyar Bajnokságokon  és stílusversenyeken elért dobogós helyezéseim után több mint öt évig a Nemzeti Válogatott kerettagjaként versenyeztem, edzettem. Legjobb eredményem 1991-ben Rómában a Hayashi Világbajnokságon küzdelemben elért 3. és formagyakorlatban elért 4. helyezésem volt. A fekete öv első mesterfokozatára is 1991-ben vizsgáztam, melynek oklevelét soke Teruo Hayashi nagymester hitelesítette. Pár év múlva egy síbaleset következtében térdműtéten estem keresztül, melyet követően karatés utam az oktatás és versenyeztetés felé fordult. Klubtársaimmal komoly edzői és versenyzői csapatot építettünk, majd a legrangosabb hazai versenyeken való állandó sikeres jelenlétünk gyümölcseként 2003-ban a hazai karate sport legeredményesebb egyesületeként szerepeltünk a Magyar Karate Szakszövetség 250 (!) sportklubot számon tartott ranglistája élén.

A versenyzői sikerek mellett klubtársaimmal gondosan ápoltuk a karate tradícióit is így számos, feketeöves tanítvánnyal büszkélkedhetünk, akik ma már saját tanítványokkal járják tovább a karate útját.
Minden mester, harcművész álma, hogy egy japános edzőterme lehessen, hogy dojoban edzhessen. 2005-ben határoztam el, hogy saját edzőtermet, karate dojonak alkalmas helyet keresek, mely egyaránt további lehetőségeket ad saját magam és tanítványaim fejlődéséhez. Kitartó elszántságot igényelt ez is, akár csak a karate gyakorlása, de eredménye született. Legnagyobb boldogságomra 2010 tavaszán megnyithattuk kapuit  a Shuhari Dojonak.

Szeretettel várlak edzéseimre!

Kápolnási Márton